Lam Ching Ying 1952. december 27-én, a Sárkány évében született, egyes források szerint a Kínai Népköztársaságban, Shanghaiban, mások szerint már Hong Kongban. Köszönettel tartozom ÍBey Logan-nek, aki lehetővé tette számomra, hogy honlapomon felhasználhassam az 1996-ban készült, meg nem jelentett interjúját Lam Ching Ying-gel. Ez pontot tesz a kérdés végére. Ching Ying Hong Kongban született, a családja azonban shanghai-i származású. Szülei a vendéglátó iparból biztosították a gyerekek megélhetését, ami a kínai viszonyokat tekintve azt jelenti, hogy gazdag családokra főztek. Ching Ying szülei harmadik gyermeke volt. Egy bátyja volt, aki idős édesanyja legnagyobb fájdalmára, Ying halála előtt fél évvel hunyt el, szintén májrákban. Nővérét Ling Chu-nak, húgait Bo Chu-nak és Wai Chun-nak, öccsét pedig Chun Hung-nak hívják. A családot nem vetette föl a gazdagság, az idősebbek semmilyen képzést nem kaphattak, Ying-et azonban már beíratták a Hong Kong’s Shun Yi Association Elementary School-ba, de azt a második tanév után be kellett fejeznie. Édesapja 1962/63-ban, amikor Ying 11-12 éves lehetett, átíratta a Chun Chau Drama Society-be, hogy Pekingi Operát tanuljon. Csupa energia és vadság volt, amikor megkezdte tanulmányait Madame Fan Fok Fa iskolájában.
Madame Fan Fok Fa a „rivális, másik” legnagyobb hírnévnek örvendő hagyományos Pekingi Operaiskola igazgatónője volt Yu Jim Yuen intézménye mellett, ahol Sammo Hung, Jackie Chan és Yuen Biao folytatta tanulmányait ugyanebben az időben. A két iskola természetesen csak az oktatás színvonalát tekintve rivalizált, a hétköznapokban inkább lehetőséget nyújtott a diákoknak a közös fellépések és tanórák során ismeretségek kiépítésére. Ying is a közös mozdulatórák egyikén ismerte meg Sammo Hungot, ám igazi barátság még nem alakult ki köztük, hiszen „bátyjai” ekkor még csoporttársai voltak. Stephen Tung Wa, Mang Hoi, Wu Ma, Peter Chan, Chung Fat, John Lone, Fung Hak On, Hsia Hou, Mars, Wai Tin Chi, Chin Shiu Hu, Chin Kar Lok. Ezek az arcok és nevek egész pályafutása során elkísérték, még utolsó útján is.A képzés nem csupán különleges harctechnikai és gimnasztikai képességekkel vértezte fel, de a Madame megtanította számára a női szerepek játszásának ritka, ősi képességét is, és ez később alkalmassá tette Őt arra, hogy filmeken hölgyek dublőre lehessen. Ching Ying elég alacsony termetű, vékony testalkatú volt, de a különleges női szerepkör megformálására törékeny csontozata, finom megjelenése, illetve magas fekvésű énekhangja tette alkalmassá. Ezt a „nőies oldalát” első nagy sikerében, a The Prodigal Son-ban csodálhattuk meg. Ám kezdetekben a Madame magaviseletét minősíthetetlennek tartotta, fegyelmezetlen, fékezhetetlen és kezelhetetlen volt. Nem volt más választás, mint egy rövid tanulóév után színpadra küldeni, hogy ott fejezze ki magát, és vezesse le felesleges energiáját. Külön tanulmány lehetne, hogy ez az örökmozgó, bajkeverő ördögfióka miként és mitől vált komoly, mosolytalan felnőtté, kinek távolságtartó magatartása legendás volt, munkához való hozzáállása, lelkesedése, összeszedettsége, fegyelmezettsége pedig a mai napig példaadó.
Első fellépése a White Beach című színdarabban volt, de a Pekingi Operában töltött évei rövidre szabottak voltak. Öt év után valószínűleg felmérte, hogy erre az előadási stílusra már nincs akkora kereslet és ideje váltani. Egy baráti segítség által belecsöppent a filmezés világába.
17 évesen, szinte gyerekként került a Shaw Brothers Studio-hoz, kaszkadõrként és akciójelenet kivitelezõként. Vékony testalkatának köszönhetõen igen sokat hívták nõi szereplõk helyettesítésére. Így történt ez elsõ filmjének esetében is, mikor az idõszak legmenõbb színésznõjének, Cheng Pei Pei-nek lett kaszkadõre a Golden Sabre Big Hero címû filmben, 1970-ben. Ebben a filmben egy apró szerepet is kapott, fiatal szerzetest játszhatott. 40-60 Hong kongi dollárt kapott egy munkanapért, melynek 1/3-át mesterének kellett adnia, másik 1/3-át hazavitte a szüleinek, a maradékot általában társainak adta, vagy bajba jutott kollégáit húzta ki vele a csávából. Egész életében nagyvonalú emberként tartották számon. Önmaga pedig élete legszebb idõszakaként emlékezik ezekre az évekre.
A tanulóévek tapasztalata tette lehetõvé nagyobb feladatok elvállalását. Lassan elkönyvelték, mint ügyes kaszkadõrt és megbízható akciókoreográfust. Kétévnyi együttmûködés után egy induló, feltörekvõ stúdióhoz, a Golden Harvest-hoz szerzõdött át. Régi ismerõse, Sammo Hung már itt dolgozott, de sorsuk még ekkor sem fonódott össze, mivel Bruce Lee-nek annyira megtetszett a fiatalember, hogy személyesen kérte fel, legyen szereplõje és segéd-akciórendezõje készülõ új filmjének, a Big Boss-nak. Ching Ying nem mondott végleges búcsút a Show Brothers-nek, mivel a 70-es évek végéig kapott kisebb szerepeket itt is, általában rosszfiúkat alakított.
Lam Ching Ying Bruce Lee személyi titkára volt Lee haláláig. Barátságuk közismert tény volt, együttmûködésük zökkenõmentes. Mind a ketten a Wing Chun harcmodorban gondolkodtak, egyforma komolyan vették feladatukat. Termesztésen eleinte nekik is voltak férfias játékaik egymás erejének felmérésére. Ying büszke természetû ember révén nehezen ismerte el mások tehetségét, mielõtt bizonyosságot nem nyert. A történet így hangzik: Ying nem hitte el a legendákat Bruce erejérõl, így kihívta õt erõpróbára. Párnát tettek Ching Ying mellkasára, hasára… Bruce felkészült és rúgott… Ying pedig repült… Párnástul, majdnem a szálloda ablakán keresztül. Megtapasztalta Bruce Lee erejét. Barátságuk férfimód, zavartalanul folytatódott.
Ah Ying még nagyon fiatal volt és említettem, hogy nem könnyû jellem. Sokat kellett még tanulnia. Egy esetben a film forgatását is félbe kellett szakítani, mivel Bruce-nak kellett kiváltani a rendõrségi fogdában verekedésért csücsülõ Ying-et. Nem ez volt az utolsó eset, hogy összetûzésbe került a rendõrséggel, mivel makacs és lobbanékony volt, s amit a fejébe vett, attól lehetetlen volt eltéríteni.
Ez az önfejû, akaratos Ying volt Bruce Lee kedvence. Kevesen tudják, hogy Lee nagyon szégyellõs, befelé forduló volt. Ám nagyon szerette gondolkodóba ejteni az embereket. Sok filozófus és idealista nézetét kérdõjelezte meg. Kedvelte a mély, tartalmas beszélgetéseket és ebben Ying megfelelõ partnernek bizonyult. Bár nem volt olyan mûvelt, mint Lee, de tudta használni az eszét. Fiatal kora ellenére határozott véleménye, logikus, tiszta gondolkodása volt.
A Fist Of Fury felvételének kezdetekor Bruce újra õt kérte fel segéd-akciórendezõnek. Az Enter The Dragon forgatása elõtt pedig személyesen Raymond Chow-t, a Golden Harvest igazgatóját kérte meg, hozassa haza Ying-et egy koreai forgatásról. Szüksége volt Ying-re, így együttmûködésük minden Lee filmben látható.
Bruce halála nagyon megviselte Ah Ying-et. Nagyon szerette, tisztelte õt. És ez nagy szó volt nála. Ching Ying tiszteletadásáról szintén sokat mesélnek a barátok és kollégák. Ha nem tisztelt valakit, akkor nagyon keveset foglalkozott vele. Közös téma híján, parttalan beszélgetéskor akár hátat is fordított beszélgetõpartnerének. Öntudatlanul is megérezte, értelmetlen, semmitmondó csevegésre nincs ideje.
Lee a Game Of Death forgatásakor hunyt el. Úgy hírlik, Ching Ying-gel még befejezett bizonyos akciójeleneteket, nagy változtatásokat hajtottak végre, melyeket azonban nem használtak fel a film utólagos megjelentetésekor. Kim Ti Jung azt állítja, hogy 1970-ben, a saját szemével látott egy 90 perces, vágatlan filmfelvételt, melyrõl Ying azt állította, Bruce saját kezûleg készítette. Ah Ying karate harcosként látható az ebbõl a felvételbõl készült fotókon. Szó esik még bizonyos jegyzetekrõl is, melyeket Bruce közvetlenül hirtelen halála elõtt adott Ying-nek. Ez egy titokzatos játék. Mind a ketten halottak és a titok ott lapul valahol a Golden Harvest Studio valamelyik padlásán. Egy nap talán megtudjuk az igazságot.
Bruce Lee halála után új idõszak kezdõdött Lam számára.
Lee halála után Ying folytatta a munkát a Golden Harvest Studio-ban kaszkadõrként és akciórendezõként. Lassan jó barátságba került Sammo Hung-gal. Hasonló volt a munkamentalitásuk, mindig a legtöbbet nyújtani, megbízhatónak lenni, és legfõképpen, törekedni a tökéletesre. Ying úgy határozott, csatlakozik Hung híres kaszkadõr csoportjához, a Hung Gar Ban-hoz. Eleinte a kamera mögött dolgozott, majd hamarosan akciórendezõként dolgozhatott tovább, végül Sammo jobb keze lett. Lam, mint mindig, hûséges maradt barátjához a 90-es évek elejéig, amikor a nagy Sammo úgy döntött, hogy egy kis pihenõre megy. Bizonyos értelemben mûvészi szövetséget alkottak, mely egy évtizeden keresztül mûködött.
Ying azonban kiváló színész is volt. Nem az a típus, akit jóképûnek mondunk, mégis volt valami elragadó ebben az arcban. Furcsa, tehetségtõl sugárzó, végtelenül bölcs tekintet nézett le ránk a vászonról. Nehezen megfogalmazható karizmája volt. Arca mestermunka volt ártatlanság, bölcsesség, csendes öröm, visszafojtott szenvedély, düh, szomorúság, fájdalom és kétségbeesés kifejezésére. Késõbb bebizonyította, hogy remek humorérzéke is van. Finom, kissé fanyar, de nagyon élvezetes. Ezen képességek eredményeképp egyre hosszabb idõt töltött a kamerák elõtt, ezzel együtt színészi hírneve is nõtt.
Elsõ áttörése a Magnificent Butcher-ben volt, ahol Yuen Biao ellen harcolt, mint „a Legyezõs Gyilkos”. Elegáns testtartása, harci stílusa magára vonta a szakma figyelmét. Kimagaslóan nagyot alakított ebben a párperces jelenetben.
Ám a villám akkor csapott be, amikor Sammo Hung ráosztotta a Wing Chun Mester, Leung Yee Tai szerepét a Prodigal Son-ban. Az igaz történetbõl készült film meghozta számára a teljes elismertséget. Egyben ezt a filmet tartják Sammo legjobb rendezésének. A sors újra kegyes volt Ying-hez, mert a szerepet Sammo eredetileg egy nagyhírû pekingi Opera sztárnak szánta, ám a színész drogfüggõsége miatt nem tudta feladatát megfelelõen ellátni, így Hung Ching Ying-et választotta helyette. Testre szabott feladatot kapott. Bemutathatta Wing Chun tudását, csilloghatott nõi szerepben, és drámai képességeit is hasznosíthatta. A sifuk általában idõsödõ, mogorva figurák a kung fu filmekben, de Sammo valami egészen mást akart. Ying kivételes Wing Chun tapasztalatára és a nõi szerepekben való jártasságára alapozottan nõiesebb megközelítést javasolt Hung-nak, aki komolyan vette õt és a végletekig ment el. Elsõ lépésként közölte Ying-gel, szabaduljon meg szemöldökétõl. Ying lélegzete elakadt, de csak egy pillanatra, mivel hamar rájött, hogy lemeztelenített arca még szabadabb érzelemkifejezésre ad lehetõséget és ezzel élnie kell. Igazuk lett. Az eredmény emlékezetes alakítás, melyben Lam lejátszotta a vászonról a fõszereplõ Yuen Biao-t. Hûvös, de gondoskodó mestere volt, az a karakter, ami élete végéig elkísérte. Sajnos, nem nyerte el a legjobb mellékszereplõ díját, de ugyanekkora örömmel töltötte el, hogy megkapta a legjobb akciójelenet-rendezõ kitûntetõ címet. Az elsõ alkalom, hogy munkáját elismerték.
1981-ben Sammo Hung Encounters Of The Spooky Kind címû filmjében ötvözte a kung fu-t a természetfeletti elemekkel és új mûfaj született. Lam mellékszereplõként új feladatkörbe került, ami szintén munkássága végéig kitartott. Valódi életkoránál jóval idõsebb figurát, egy kissé zavarodott rendõrfelügyelõt alakít. A fent említett arcberendezés néhány mókás, egyedi szemöldökmegoldással erõsítve, (a bozontostól a védjegyének számító „egybenõtt” variációig) a törékeny testalkattal hihetõvé tette alakítását.
1982-ben hasonló szerep várt rá a Dead And The Deadly-ben, ahol aggastyán taoista papot alakított, hatalmas beleéléssel.
1985-ig szinte minden Sammo Hung filmben szerepelt a kamera mögött, illetve egyre gyakrabban a vásznon is, a Winners And Sinners-tõl kezdve, a Pom Pom filmeken át, a Heart Of The Dragon-ig. 1983-ban újabb díjjal jutalmazták. A Winners And Sinners csapatának élén átvehette a Hong kong-i filmakadémia legjobb akciójelenetekért járó kitûntetését.
Sûrû munkabeosztása mellett 1984/85-ben idõt szakított arra is, hogy a balettmûvészbõl lett szépségkirálynõt, Michelle Yeoh-t harcmûvésznõvé képezze elsõ filmjéhez, a Yes, Madame-hoz. Michelle Yeoh ezzel a filmmel kezdte meg karrierjét és Hollywoodig meg sem állt.
1985-ben gyökeres fordulat érkezett el Lam Ching Ying életében. Újabb derült égbõl a villámcsapás.
Mit tegyél, ha szellem van a házadban, vagy síron túli lelkek háborgatják nyugalmadat? Sápatag arc, fehér alak, némi velõtrázó kacaj… Ok. Hívd Van Helsinget, a Szellemirtókat, Buffy-t, de a helyi pap is megteszi! De mi a helyzet, ha a vámpír Ching Dinasztia-korabeli Manchu ruhát visel, és elõrenyújtott karral ugrál körülötted, ráadásul páros lábon? Felejtsd el a fokhagymát, a keresztet, a Bibliát és kérlek, ne ess pánikba! Hívd azonnal Lam Mestert, mivel ebben a kérdéskörben õ a szaktekintély!
1985-ben Sammo Hung életre keltette az Örök Sifut, a taoista vámpírvadász papot, amikor felajánlotta Ching Ying-nek a Mr Vampire fõszerepét. Ez a film nemcsak Hong Kong-ban, de világszerte feltûnést keltett. Jól állt neki a Sifu komoly szerepe, de bebizonyította azt is, hogy harcmûvészeti tehetsége mellett komikus hajlamai is vannak. A film remek horror-komédia, szeretnivaló figurákkal, mint a bolondos, csetlõ-botló Man Choi, akit a tehetséges komikus Hui Koon-Ying alakít és a roppant ügyes Chin Shiu-Ho, mint Lam Mester hebehurgya segédjei.
Ying nagyon népszerû volt ebben a szerepben. Nem számított mekkora a kihívás, mennyire szokatlan a helyzet, a Sifu készen állt, meg akarta és meg is oldotta a helyzetet. Alkalom adtán még kung fu tehetségét is megcsillogtatta. De az igazi tudás, a taoista pap arzenálja. Oltárt állít, felkapja a szerencsepénz-kardot, felhúzza köpenyét és sapkáját, megírja gyöngy kalligráfiáit piros, természetesen csirkevérbõl készült tintával. Csodáltra méltó higgadtsággal és méltósággal tereli a szellemeket agyagedényekbe, esernyõkbe. Ez a szerepkör annyira bevált, hogy a késõbbiekben sajnos a nézõk nem-igen akarták Ying-et más szerepben, fõleg komolyabbakban elfogadni.
És ennél a pontnál megállhatunk vitatkozni. A legtöbben azt állítják, ez volt a legnagyobb sikere. Valóban az volt. De tudjuk, hogy nem mûvészileg. Sokkal drámaibb, felkavaróbb alakításai voltak. Sokan az igazi rajongók szerint azt vallják, ez a film a legnagyobb katasztrófa, ami a karrierjével történhetett. A mindent elsöprõ siker örökre beskatulyázta, hiszen haláláig ezt a szerepet játszotta, némi módosítással. Végül már teherként élte meg. Amennyire én ismerem, és most már talán nevezhetem magam igazi tisztelõjének, úgy gondolom, büszke volt sifuságára, hálás volt a sikerért, a figyelemért, amit a film által kapott. Tudta a feladatát, mindig a közönséget szolgálni, teljes szívvel szórakoztatni. Másrészrõl okos és elég bátor volt ahhoz, hogy ha úgy érezte, változtatnia kell, megtette volna. Ebben az esetben is így lett volna. 1995-ben nagyjából ugyanezt a szerepet vállalta el egy TV-filmsorozatban és végigjátszott két évadot. Halála elõtt pár héttel írta alá a harmadik széria szerzõdését. Azt hiszem, szerette ezt a taoista mestert.
Az évek során újra és újra belebújt a köntösbe, folytatások, hasonmások születtek és õ mindig elkápráztatott bennünket. Titokzatos stílusa, szinte tapintható aurája volt. Tiszteletteljes és méltóságteljes tudós volt. Megtalálta azt a bizonyos hangot a közönséggel, ami miatt már nem lehet ilyen típusú filmet készíteni, hiszen nélküle nem hihetõ a mese.
Ezért az alakításért a Hong kongi Filmakadémia 1985-ben jelölte a legjobb férfi mellékszereplõ díjára, de nem nyerte el.
Nem sokkal a film hazai nagy sikere után a Golden Harvest Studio úgy döntött, hogy elkészíti a film angol nyelvû változatát. Lam társai Tanya Roberts, illetve Jack Scalia lettek volna, ha nem merül fel annyi probléma már a forgatás elsõ heteiben. Az amerikai színészek nehezen tolerálták Ying szegényes angol tudását. Ying pedig rosszul tûrte a nyugati viselkedést és az egész szituációt dühítõnek tartotta, így Raymond Chow lefújta az egész projektet. Megtekintette a már elkészült felvételeket és így szólt: „Még alig kezdtünk bele, nem érdemes bajlódni vele!” Ying-et megviselték az események és soha többé nem próbálkozott az amerikai piac meghódításával.
Ehelyett otthon maradt és folytatta állandó, gyümölcsözõ jelenlétét Sammo Hung filmjeiben. Szép és nehéz feladatok vártak rá és Õ mindent beleadott, soha nem tûnt unottnak, megfáradtnak. Ezek voltak a legelfoglaltabb, legsikeresebb évei voltak.
A 80-as évek közepétõl a 90-es évek elejéig fáradhatatlanul dolgozott. Évente 5-10 film készítésében vett részt színészként, akciórendezõként. Megpróbálkozott a rendezéssel is, néhány filmnek producere is lett. A rengeteg együttöltött időnek köszönhetően Sammo-val való barátsága kiteljesedett. Sammo nagyon jó embernek tartotta, bár túl komolynak, aki nehezen érti a viccet, és akit így megnevettetni sem volt könnyû. Eltérõ jellemük és Ying visszafogott magatartása ellenére nagyon jól kijöttek egymással, kedvelték egymás társaságát és nem egyszer ültek le egy-egy ital mellett beszélgetni. Ezek voltak azok az alkalmak, amikor Ying el-elvesztette hidegvérét. Még fiatalok voltak, amikor verekedésbe keveredtek és Lam-ot letartóztatta a rendõrség. Úgy bántak vele, mint egy valódi bûnözõvel. Kegyetlenül elverték. Egy jajszavó nélkül tűrte. Ilyen kemény ember volt. A másik eset egy kanadai forgatáson történt. Egyik este egy bárban iszogattak. Sammo elment a WC-re, s mire visszatért az egész terem csatatérré változott, az emberkupac közepén Ching Ying pofozkodott… Késõbb elmagyarázta, mi okozta felindultságát. Úgy tapasztalta, hogy a szomszédos asztalnál ülõ amerikaiak csúnyán néztek rá. Hát, volt stílusa… De ahogy öregedett, lenyugodott, bölcsebb lett és megtanult uralkodni az érzelmein.
A teljesség igénye nélkül, ebbõl az idõszakból meg kell említenem néhány filmjét. Szeretném bizonyítani, hogy jó színész volt, aki az érzelmek nagyon széles skáláján mozgott. Az egyik pillanatban kegyetlen katona, a másikban süket-néma bérgyilkos volt, aki a szerelem és a kötelesség csapdájában vergõdik. Szakmailag magasra tette a mércét.
Heroes Shed No Tears - Kegyetlen, szívtelen vietnámi katonatisztet alakít, mindenfajta érzelmi mélység nélkül. Az egyetlen, ami motiválja, az elszántság, a brutalitás. Nem tesz semmi mást, csak felveszi a minden érzelemtõl mentes, legkegyetlenebb arcát, s Övé az egész jelenet. A végsõ, halálos verekedés durván élethû.
Eastern Condors - Újabb film a vietnámi háború idõszakából, melyben szintén katonatisztet alakít, aki azt az utasítást kapja, hogy fegyenceket vigyen egy kegyetlen küldetés megvalósítására. Akciójukat lefújják, de már késõ visszafordulni. Az életükért kell harcolni. Lam visszafogottan alakítja a nyugodt, kemény, konok, állhatatos tisztet, aki minden kegyetlenség, vérontás ellenére megtartja tekintélyét, erejét és végül életét adja a küldetés sikeréért.
School On Fire – Sokan úgy vélik, ez Ying legnagyobb sikere. A rendező Ringo Lam minden finomkodás nélkül mutatja be a fiatalok durva, meggondolatlan életvezetését, az iskolai erõszakot. Ying rendõrtiszt, aki a törvény és az együttmûködésre alkalmatlan gyávák között próbál ember maradni, több-kevesebb sikerrel. Az utolsó fél órában mellékszereplõbõl fõszereplõvé válik, alakítása döbbenetes.
Lai Chi, China’s Last Eunuch – Nem nagy szerep, de Lam a legtöbbet hozza ki ebbõl a negyed órából. Elkeseredett apát alakít, aki képtelen eltartani családját és végsõ elkeseredésében felajánlja fiát a császár szolgálatára eunuchként, majd saját kezûleg kasztrálja. Szeretõ és gyászoló apát alakít egyszerre.
Her Vengeance – Brutális film az elsõ perctõl az utolsóig, melyet Ying tolószékben játszik végig. Megkeseredett bártulajdonos, aki elhagyta feleségét, bár még mindig szereti õt, így képtelen hiányát feldolgozni. Emlékekkel veszi körül magát, démonok gyötrik. Megérkezik sógornõje, aki bosszút esküszik megerőszakolói és szülei gyilkosai ellen. Lam visszautasítja a segítségnyújtást, de attól a perctõl kezdve, hogy volt feleségét is megölik, õ is kész a gyilkos bosszúra. Borzalmas halált hal a film végén.
Painted Faces – Talán a legjobb alakítása. Olyan esendõen, szánalmasan alakítja az öregedõ kaszkadõrt, hogy elszorul a szív. A film a Seven Little Fortunes, Jackie Chan, Sammo Hung, Yuen Biao és társainak igaz története kissé „könnyített” formában. A szereplõk azt állítják, amennyiben a valóságot mutatták volna be, Mesterüket halála után kövezték volna meg embertelen bánásmódért. Így is lehet némi elképzelésünk az iskolában zajló nevelési módszerekrõl. Lam a Sifu barátja és gyermekkori társa, akinek soha nem jött el a siker napja. Élete leáldozóban és még mindig csak statisztaként foglalkoztatják. Alkoholizmussal küzd és már képtelen a kamerák elõtt teljesíteni. Mindezek tudatában van. A film egyik legszívbemarkolóbb jelenete a kocsmabeli beszélgetésük életrõl, pályáról, halálról. Ying arcjátéka, az a mérhetetlen csalódottság, kilátástalanság, elkeseredettség, ami a szemeiben tükrözõdik, minden alkalommal könnyeket csal az én szemembe is. A film végére, egy többször elrontott felvétel után teljesen elveszíti ez eszét, összekeveredik a valóság és az álomvilág. A díszlet leheletvékony állványain egyensúlyozva operajelenetet ad elõ és mi lélegzet visszafojtva várjuk, mikor csúszik mag a lába, zuhan le a mélybe és ér véget számára az élet gyötrelme. De Sammo felmegy hozzá és énekkel, szép szóval lekönyörgi, vissza a valóságba, a rémült gyerekek és statiszták közé. Lam meghajol, szánalmas, döbbent taps, majd az ápolók gondjukba veszik. Fantasztikus.
Vampire Vs Vampire – Az elsõ általa rendezett film a Dai Lo Company szárnyai alatt, melyet Chua Lam-mal együtt alapítottak. Mivel jócskán túllépték a költségvetést, rendezõi gázsiját nem vette fel. Nem hatalmas kasszasiker, de roppant mulatságos, és a gyerekvámpír ötlete nagyon aranyos.
Red And Black – A kínai kulturális forradalom idején játszódik. Politikai és szociális elemek keverednek a természetfelettivel. Nagyon furcsa film. Ying a hagyományos értékrendet képviseli, míg Tony Leung Ka Fei Mao követõ. Mind a ketten ugyanazt a lányt szeretik. Azt gondolnánk, amennyiben Tony Leung a színen van, Lam-nak semmi esélye nincs, azonban hõsies halála után biztosak vagyunk benne, a lány csakis õt szerethette igazán.
Lover’s Tear – Egy újabb fantasztikus alakítás, ahol egy néma bérgyilkost személyesít meg. Mesélj szerelemrõl, gyûlöletrõl, haragról és fájdalomról szavak nélkül. Esedezz bocsánatért, mondd, hogy sajnálod és kész vagy feláldozni önmagad a szerelemért. Mindezt csak a szemeddel. Ying megtette. Abban a jelenetben, ahol titkolt szerelmét elviszi annak valódi szerelméhez, újra megbizonyosodhatunk arról, hogy túl rövid volt az idõ, hogy mindent megmutasson színészi képességéből. Meg kell nézni ezt a filmet!
Magic Cop – A legtöbb rajongó kedvence. Ching Ying rendõrtiszt, taoista képességekkel. Feladatot kap Hong Kong-ban. Ezeket a napokat azonban a modern környezetben valahogy túl kell élni. Õ azonban nem adja fel könnyedén. Pekingi operát néz a TV-ben, felállítja az oltárt a szupermodern lakás közepén, függõágyban alszik, és taoista rituálét mutat be a nyílt, forgalmas utca kellõs közepén, a tébolyba kergetve munkatársait. Komoly, egyben mókás hajviselete, hatalmas, morcos szemöldöke ellenére roppant jóvágású, elegáns. A japán boszorkány elleni küzdelem látványos mozdulatsorait önállóan tervezte, ezzel bizonyítva gazdag fantáziáját.
Pom Pom And Hot Hot – Azt mondják ez Lam utolsó nagy alakítása. Lehet. Õ a fegyverek mestere. A filmes szakma szakértõi szerint az utolsó fegyverpárbaj a maga nemében a legjobb, ami valaha is filmre került. Nincs az a kisfiú, aki látva Lam-ot, ne akarna ilyen vagányul bánni a lõfegyverekkel.
Csupán néhány filmet emeltem ki ezekbõl az évekbõl. Mindezek közben készítette a Mr Vampire folytatásait, illetve ennek alapötletére a hasonmásokat, mint például a nagyon sikeres Crazy Safari-t, az Ultimate Vampire-t. És néhány kevésbé sikereset, mint a Money Maker, a Wizard’s Curse, a The Musical Vampire, a Gambling Ghost, a Shyly Spirit… Akciórendezõként híres filmekben vett részt. Dolgozott a Hong Kong 1941 forgatásán, a Rosa és az Armageddon készítésében. És még sok más film fûzõdik ezekhez az évekhez. A 90-es évek elején a Hong kongi filmipar leszálló ágba került és ez az õ karrierjére is nagy hatást gyakorolt.
A 90-es évek elején élete minden téren fordulatot vett. Az elõbb említett filmipari pangás, és Sammo Sifu átmeneti pihenõje arra kényszerítette, hogy komolyan gondolja át helyét és célját a film világában.
Valószínû, neki is pihenni kellett volna egy kicsit, de nem tudott lazítani. Kisebb szerepeket vállalt el, kisebb költségvetésû filmekben, kevesebb elismertséggel, csendesebb sikerekkel. De ez sem számított, és ebben áll Ying nagysága.
Még a legbugyutább filmben is professzionális volt. Míg társai csak a pénzt akarták mihamarabb felvenni és különben is szégyellték magukat, hogy egyáltalán részt vettek bizonyos produkciókban, addig õ ugyanakkora lelkesedéssel, odaadással vett részt a forgatáson, mintha ez lenne az elsõ, bemutatkozó filmje. Nemcsak jó színész volt, de valóban érdekelte a munkája, a közönség öröme. Nem számított miben játszik, közönséges III-as kategóriájú filmben, vagy szuperprodukcióban, ha elvállalta, szívvel-lélekkel vett részt benne. A pénz se jelentett semmit. 60 dollár, vagy egy millió (a Vampire Expert-ért ennyit kapott!) a lényegen nem változtatott. Elkötelezettsége példaadó.
Magánélete sem volt felhõtlen ezekben az években. 1988-ban elvált feleségétõl Cheng Bing Bing-tõl, akivel 1983-ban kötött házasságot. Ying annyira nem kommunikált, hogy sem a házasságról, sem a válás körülményeirõl természetesen nem tudunk semmit, csupán annyit, hogy két szép gyermeke volt, egy kislány és egy kisfiú. Ki tudja, talán kihûlt a szerelem, talán Ching Ying volt a hibás, hiszen egész életét a filmezésnek szentelte. Akár így, akár másként történt, a válás után gyermekeivel szüleihez költözött és folytatta a munkát, megállás nélkül.
Vajon mikor tapasztalta betegsége elsõ jeleit? Ezt sem tudjuk, csupán egy utalás van Chin Kar Lok visszaemlékezõ gondolataiban, akivel 1994-ben dolgozott utoljára. Jószívû emberként gondol vissza rá, aki gondját viselte. Okos, földön járó ember volt, aki mindig jó példát mutatott, arra tanítva õket, hogy soha ne lazsáljanak, mindig adják a maximumot. A cikk végén megemlíti, hogy õ ezt tette. Még akkor is velük forgatott, amikor rosszul érezte magát és fájdalmai voltak.
Könnyen el tudom képzelni, hogy figyelmen kívül hagyta a rossz közérzetet és fogait összeszorítva tûrte a fájdalmat, tette a dolgát. Talán, ha egy kicsit önzõbb lett volna, törõdött volna magával, még mindig köztünk lenne. Ám az is lehet, az õ karmája ez volt. Ennyi idõ adatott bizonyítani nagyságát, tehetségét. És õ bizonyított.
Ebbõl a korszakból is szeretnék néhány filmet megemlíteni. Ezek nem igazán ismert, sikeres filmek. Gyakorta csak azért érdemes megnézni õket, mert Ying szerepel bennük.
Forced Nightmare – Újra együtt Sandra Ng-vel. Mókás film, mint mindig ha összekerültek. Jól dolgoztak együtt és ez az egyetértés és vonzalom a vásznon is megmutatkozott. Az egész filmben az a legjobb, hogy láthatjuk Ying „normális” arcát. Semmi álbajusz, hatalmas szemöldök. Taoista képességei ennek ellenére is remekül mûködnek. Jóképû fiatalember és még egy hölgyet is közelebb enged magához. Olyannyira, hogy hagyja a haját simogatni! Sõt! Ám ekkor az illetõ vámpírrá változik… Pech. Neki, mivel Ying az ilyen esetekben hajthatatlan. A film csúcspontja számomra a klasszikus Ghost filmbõl lopott „korongozzunk együtt” jelenet. Halálos. Ying a legkomolyabb arccal adja elõ a legkomikusabb jelenetet is.
China Dolls - Nõk elleni erõszak, brutalitás, prostitúció. Ching Ying-nek rövid, de hálás szerepe van. Fiatal rendõrtiszt, aki megvédi egy menekült asszony babáját azáltal, hogy örökbe adja egy gazdag családnak. Évekkel késõbb az édesanya börtönbüntetés elé néz és arra kéri õt, tegye lehetõvé, hogy találkozhasson a kisfiával. Lam-ra nehéz feladat vár. Meg kell győznie az anyukát arról, hogy a gyermek érdeke azt kívánja, ne találkozzanak. Inkább titkos láthatást szervez. Õ az egyetlen melegszívû, segítõkész ember az egész filmben. Öt perc, de nagyon intenzív öt perc.
Banana Spirit – Könnyed film egy kevés szomorúsággal vegyítve. Ying jóképû, középkorú, de magányos kung fu oktató és gyógyszerész. Unokatestvére egy szellemlányt „talál” magának, aki elég sok bonyodalmat okoz mindnyájuknak. Két jelenetre hívnám fel külön a figyelmet. Ying arckifejezésére, amikor a szellemlány ruhátlanul átlibben a konyhán, és arra a magatartásra, ahogy Ying a szomszéd hölgy rajongását fogadja, illetve viszonozza.
Exorcist Master – Muszáj látni ezt a filmet! Talán, a legjobb ebbõl az idõszakból. Az ismerõs taoista mester alakja küszködik a katolikus egyház külföldrõl hazatért képviselõjével, aki újra akarja nyitni a templomot, felbolygatva ezzel az álmos városka életét. Lam elegáns, nyugodt, magasztos, kivéve, mikor öngyógyítást alkalmaz füvekkel, fõzetekkel. A legveszedelmesebb jelenet az, amikor már nem bír a kíváncsisággal és öregasszonynak öltözve besurran a szentmisére. Sikerül helyet kapnia az elsõ sorban és még szentáldozáshoz is járul a maga nagyon sajátos módján… Sok móka, rengeteg szóviccel.
Rape In Public Sea – A fent említett III-as kategória. Azonban, Ying jóképû és õ valóban próbálja a legtöbbet kihozni a filmbõl.
The Green Hornet – Ying saját rendezése, Chin Kar Lok fõszereplésével. Ismét nem hangos siker, de érdemes megfigyelni azt a különös képi világot, ahogy rendezõként gondolkodott.
Természetesen ez nem minden. Rengeteg filmben szerepelt még. De az igazi nagy siker, melyet olyannyira megérdemelt még csak ezután következett .
A sors iróniája, hogy Lam Ching Ying több, mint száz mozifilmet készített, az igazi sikert mégis a televízió hozta meg számára élete alkonyán. És ki más ajándékozhatta volna meg õt ezzel a kései sikerrel, mint a jó öreg barát, a Taoista Pap szerepe. Ying mindvégig hûséges maradt hozzá, így õ hálából bearanyozta utolsó éveit, azzal a sikerrel és elismertséggel, amit mindig is megérdemelt és olyannyira vágyott. Ying maga volt a Taoista Pap. Semmi sem bizonyíthatja ezt fényesebben, mint az, hogy maga mellé temettette kedvenc köntösét, sapkáját, cipõjét. Ying-nek kétsége sem volt affelõl, hogy a kellemetlen kitérõ után, nagy szüksége lesz még erre a felszerelésre. Ennyit arról, mekkora terhet is jelentett számára ez a szerep...
Bár a filmipar 1995-ben leszálló ágban volt, az ATV társaság Vampire Expert című új sorozatához kérte fel főszerepre. Aprodukció lelkes kritikákat kapott. A rendezõ úgy érezte, senki sem lehetne alkalmasabb a szerepre Lam-nál. Egymillió dolllárt kapott ezért a sorozatért. Egy kis különbség a 40 dolláros fizetések után. 1996-ban elkészült a folytatás is, a Vampire Expert II.
Amikor ezeket a sorokat írom, még csak a második sorozatot láttam, melyet nemrégiben rendeltem egy japán cégtõl. Ez egy 2005-ös különleges DVD kiadás. Nem mondhatok mást, mint azt, hogy ha mód és lehetõség van rá, szerezzétek meg, mert fantasztikus! Sajnos angol feirat nincs, így roppant szegényes kínai tudásomra alapozok, ám az arckifejezésekbõl és a történet menetébõl elég könnyen következtetni lehet az eseményekre. A történetek izgalmasak, a jelmezek gyönyörûek, a díszlet gazdag, a szereplõk kedvesek és meggyõzõen alakítanak. Õszülõ hajú Ying-ünk soha ilyen elegáns, méltóságteljes nem volt. A szeme bölcsességtõl csillog, komoly, de figyelmes sifu, aki azért gyakran keveredik mókás szituációba is. Képtelen vagyok elhinni és elfogadni, hogy ekkor már komoly stádiumban volt a betegsége és kevesebb, mint egy éve volt hátra. Csupa lendület és életerõ volt. Vígasztal az a tudat, hogy úgy tûnt, jól érezte magát, kedvelte ezt a szerepet.
Minden egyes rész végén összegyûjtötték az elrontott, illetve kimaradt jeleneteket. Láthatjuk Ying-et a felvételek közben, a díszletek között, szövegtévesztés közben, elnevetve a jelenetet, és egy alkalommal sikerül az arcát is véletelnül lefröcskölnie festékkel. Szeretnivaló! Természetesen itt sem bújik ki a bõrébõl, szégyellõs mosollyal, zavartan veszi tudomásul, ha tévedett. Ám vannak alkalmak, amikor nagyon is össze kell szednie magát, hogy ne törjön ki hangos kacagásban. Ám azért arra is akad példa. De a legfontosabb, hogy ezekben a jelenelekben VÉGRE hallhatjuk a saját hangját. Nem tudom miért szinkronizálták minden alkalommal, annak ellenére, hogy hangja kellemes, egyedi. Talán azért, mert kissé rekedtes és roppant halk volt.
Számomra az utolsó jelenet a legszívszorítóbb, melyben visszatér gyökereihez. Pekingi operajelenetet ad elõ. Ugyanaz az arc, a ruha, a smink, mint 15 évvel azelõtt, az elsõ igazi nagy sikerben, a Prodigal Son-ban. Így búcsúzott el a Vampire Expert-tõl.
Hamarosan egy újabb TV-s felkérést fogadott el. Szerzõdött a Coincidentally címû sorozathoz. A szereposztás szinte megegyezik az Expert stábjával. Szellemtörténet, szerelmi szálakkal. Ismét komoly szerepet kapott, melyben rendelkezik erõvel a szellemek, a gonosz lelkek és a holtak felett. Érdemes ezt is megnézni. Néhány hónap telt el a Vampire Expert óta és Lam-on jelentõs változást tapasztalni. Szemmel láthatóan megöregedett.
Nem értem azokat az ismerõsöket, barátokat, akik röviddel halála elõtt találkoztak vele. Úgy nyilatkoztak, hogy azonkívül, hogy soványabb volt még a szokottnál is, ám betegségének semmi jelét nem tapasztalták. Kíváncsi vagyok, vajon látták-e legutolsó alakítását a Monk At Thirty címû TV filmsorozatban!Ying korhű kosztümben, hosszú mûhajjal, uralkodót alakít. Jelmeze még szomorúbbá teszi megjelenését. Semmi nem tudja eltakarni a sovány, beesett arcot, a fáradt szemeket, a vékony ajkakat. Szembeötlõen keveset mozog, minden alkalommal kaszkadõre van. Ez a megjelenés tökéletesen hitelessé teszi az utolsó jelenetet. Hosszú, fájdalmas haldoklás, melyet nem lehetne élethûbben elõadni. Tudva, mi várt rá, még szörnyûbb érzés látni ezt a jelenetet.
Egész életében stílusos volt. Halálában is. Így köszönt el a mesterségétõl, a kollégáitól, a közönségtõl, a rajongóitól. Ő tudta, hogy ez a hattyúdala, hogy soha többé nem jelenik meg a filmvásznon. Senki más nem volt tudatában, hogy ez a búcsú valódi és õ folytatja ezt a haláltusát az életben is.
Nincsen mágikus varázslat, köntös és kard, nincsenek csetlõ-botló segédek és még a "A Túlvilági Rendõrõrs" sem segíthetett Rajta. Senki és semmi nem maradt, ami elviselhetõbbé tette volna a Sifu küzdelmét. Õ választotta a magányos harcot a halálos kór ellen.
Elképzelni sem tudjuk, mi játszódhatott le benne ezekben az utolsó hetekben, de minden döntését el kell fogadnunk, tudva, Õ úgy gondolta, helyesen cselekszik. Azt hiszem, mindent elõre eltervezett. Nem akarta elveszíteni a fejét, nem akarta, hogy bárki is szánakozzon. Nem sajnáltatta magát, nem lázadozott, és mindig szerettei érdekét tartotta szem előtt. Tett megmagyarázhatatlan lépéseket, ám minél többet gondolkodom ezen, annál biztosabb vagyok döntése helyességében. Ez volt az egyetlen mód, hogy megtartsa méltóságát, hitelességét a végsõkig.
A nyár folyamán többször is járt kórházban, különbözõ vizsgálatokon esett át. Rájöttek, hogy betegsége súlyos és végül májrákot diagnosztizáltak. Makacsul ragaszkodott hozzá, hogy azonnal elhagyja a kórházat, befejezze a munkáját. A kórházi kezelést egy az egyben elutasította. A Buddhizmusba vetett hite természetessé tette számára, hogy elutasítsa a modern eljárásokat. Úgy döntött, otthon pihen, és csendben megkezdett egy gyógyteákból álló méregtelenítõ kúrát. Nem tartotta magát betegnek és gyûlölte, ha mások úgy kezelték. Így aztán senki nem mert egészségi állapota felõl érdeklõdni. A pletykák így is szárnyra kaptak. Barátaitól rengeteg aggódó telefonhívást kapott. A válasz szidás, vagy éppen kiabálás volt részérõl. Utasította õket, hogy ne adjanak a szóbeszédre.
Az igazság az , hogy nem akart másokat terhelni, akadályozni. Nem volt szüksége az együttérzésre, a szánalmat, a sajnálatot mindig utálta. Mint ahogy nem bírta volna elviselni családja, barátai kétségbeesését sem, de fõleg azt nem, ha ilyen szörnyû állapotban lássák . Szüleinek megtiltotta, hogy betegségét nyilvánosságra hozzák. Zárkózottsága miatt nagyon kevés barátja volt. Operaiskolás "testvérei" az újságokból értesültek betegségéről. Meg akarták látogatni, de õ elutasította õket. Nagyon erõs volt. Biztos vagyok benne, hogy a szíve mélyén nagyon is szerette volna látni õket, bíztató szavakat kapni, de kitartott döntése mellett. Késõbb kiderült, néhányan tudták az igazságot. Egyikük Tony Leung Ka Fei volt, aki szinte az elsõ pillanattól tudott a betegségrõl, de tudva Lam szándékát, megtartotta a titkot. Köszönet Tony a hûségért!
Hamarosan eljött az a nap, amikor ráébredt, hogy már nem képes önállóan ellátni magát. Ekkor szó nélkül elhagyta Tai Po-i otthonát, tudva, hogy soha nem tér vissza. Húgához költözött, hogy vele töltse utolsó heteit. Már senkit sem akart látni. Nem engedte be a gyerekeit sem, félt, hogy megijeszti õket.
Ereje végére ért. Egyre gyakrabban vesztette el az eszméletét és november elsõ napjaiban családja a kowloon-i Szent Teréz Kórházba szállíttatta. Ekkor már félig kómában volt és állapota rohamosan hanyatlott.
Szombati napon született és szombati napot választott a távozásra is. 1997 november 8-án késő este halt meg. Még nem töltötte be a 45 évet.
Lam Sifu amilyen csendben hagyta el ezt a világot, akkora értetlenséget hagyott maga után. Halálhíre sokkolta az embereket. Diszkrét temetést szeretett volna, ezért úgy rendelkezett, hogy a család a halálhírt nem jelentheti be azonnal. Csak három nap múlva közölhették a szomorú tényt, a temetést pedig két nappal késõbbre kellett szervezniük. Így az november 13-án, csütörtökön este volt. Nem hagyott idõt a fájdalom feldolgozására, sírásra, gyászra, gazdag temetés szervezésére. Az oltáron elhelyzett portré egy sajtókonferencián készült kép nagyítása volt...
Gyászoló család, megtört, összezavarodott barátok, rajongók, csalódott TV-társaság... és mérhetetlen üresség nélküle.
Bízom benne, hogy az idõ már segített feldolgozni a történteket. A sebek begyógyultak, és minden érintett megbocsátott mindenért, amit Ying tett. Hiszem, hogy senkit nem akart megbántani!
A kedves, jó barát, Sammo nagyon kiborult, megbántódott, még mérges is volt azért, hogy Ying a betegséggel egyedül küzdött és nem osztotta meg fájdalmát barátaival. Kifejezte, ha elõbb tudja, minden tõle telhetõt megtesz Lam gyógyulása érdekében. Bemutatta volna a legjobb orvosoknak, és még ha a gyógyulás nem is biztos, esélyt kellett volna adni. Úgy érezte, Ying túl makacs és büszke volt, minden terhet egyedül akart viselni.
Kedves Sammo, Ying nem az a fajta ember volt, aki tûrte volna a végtelen, értelmetlen kezeléseket, az azokkal járó állandó rosszullétet, a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot. Képtelen lett volna valakit odaláncolni a betegágyához.
Eris Tsang úgy érezte, nem volt jó barátja Lam-nak, hiszen az titkolózott elõtte.
Több voltál, Eric. Nem akarta, hogy aggódj, hogy szomorkodj. Szeretném kifejezni neked és Chin Kar Lok-nak hálámat, amiért megvédtétek őt a durva, izléstelen pletykákkal szemben, melyek természetesen azonnal megindultak. A sajtó Ying halálát az évekig tartó kemény ivásnak tulajdonította. Hirtelen elfelejtették bátyja halálának körülményeit. Tény, hogy szeretett inni, de soha nem mértéktelenül. Senki nem látta részegen. Képtelen lett volna ilyen munkatempóra, precizitásra. Természetesen az ivás nem volt jó szokása és megrövidítette életét.
Wu Ma, a jó öreg barát, akivel sokat dolgozott együtt, novemberben még találkozott vele és semmi feltűnőt nem tapasztalt. Kissé soványnak látta, de békés és vidám volt. Lam édesanyja is a társaságukban volt, de a hagyományoknak megfelelően nem szólt bele a beszélgetésbe.
Kedves Wu Ma! Pontosan ez az, amit akart. Olyan sok szép élményetek, emléketek van együtt. Azokat őrizd örökre, ne a betegsége emlékét!
A kis Mang Hoi az egész szertartás alatt nem tudta abbahagyni a zokogást. Nem volt képes elfogadni a tényt, hogy barátja meghalt, és nem szerepelhetnek többet együtt. Gyermekkori pajtását siratta. Ah Hoi, hidd el nagyon szeretett veled dolgozni! Mindannyiunknak öröm titeket együtt látni a Vampire Expert sorozatában.
Az ATV Társaságot nagyon meglepte Ying halála, hiszen szeptemberben még tárgyalásokat folytattak vele a harmadik széria részleteiről. Lam beleegyezett mindenbe, a szerződést is aláírta. Hamarosan azonban megindultak a találgatások komoly betegségéről. Az ATV képviselői megpróbálták felvenni vele a kapcsolatot, de nem tudták elérni. Abban az egyben reménykedhettek csak, hogy józan ésszel gondolkodott, és nem írta volna alá a papírokat, ha bármilyen komoly gondja lenne. Halála után a producer bejelentette, hogy a harmadik sorozatot mindenképp elkészítik, csak a történetet kell megváltoztatni és új főszereplő után kell nézni. A támogatók pénzét már felvették, így nem lehet visszalépni. Biztos vagyok benne, hogy Ying nem akart problémát okozni. Soha életében nem nehezítette meg mások életét. A színészet volt az élete, nagyon szerette ezt a sorozatot is. Nagyon sajnálta volna, hogy pénzügyi bonyodalmat okozott. De szeptemberben biztos volt még abban, hogy legyőzi a betegséget. Erősen életben akart maradni, dolgozni akart, ezért írta alá a szerződést. Ez tartotta életben, ez segítette a küzdelemben.
És mi lesz velünk, elkötelezett rajongóival? Megmaradnak számunkra filmjei. Újra és újra nézzük őket. Mindig találunk bennük valami újat, meglepőt. Soha nem unjuk meg, és amíg nézzük őt, beszélünk róla és gondolunk rá, addig velünk lesz.
Lam Sifu terve, mint mindig, mûködött.
Legjobb barátja, Sammo alig tudott elmenni a temetésre, hiszen kötött programja volt. Szerette volna tiszteletét tenni a családnál a temetés elõtti napon, de csak másnap reggelre tudott elszabadulni. Chow Yun-Fat szokásos orvosi kontrollra ment a kórházba. Ott közölték vele Lam halálhírét.
A temetése valóban visszafogott volt. A szûk családi és baráti körön kívül a Buddhista szertartáson 50 szerzetes és egy pap vett részt. Ying lelkéért három órás imádságot tartottak este 7 órától.
Az Oltárt a terem közepére helyezték, rajta Ying fotójával és az áldozati ajándékokkal, gyümölcsökkel, naranccsal, almával, gombával és egyéb vegetáriánus tálakkal. Süteményeket és a kedvenc cigarettáját is odahelyezték. Az Oltár bal oldala mellet térdelt volt felesége, kisfiával Kai Yu-val és lányával, köszöntve a vendégeket, áldozati pénzt égetve a halottért. Jobb oldalon a szerzetesek csoportja. A terem tele volt virágokkal, csokrokkal. A hallban nagy mennyiségû papírtárgyakat gyûjtöttek össze a kínai hagyománynoknak megfelelõen, biztosítva ezzel az elhunyt halál utáni kényelmét. Szolgákat, egy szép, kétemeletes házat, mely Lam elhagyott Tai Po-i otthonát mintázta. Itt helyezték el kedvenc papi köntösét, süvegét, cipõjét. Ezeket késõbb eltemették a kedvenc ruhájával és napszemüvegével együtt.
Stephen Tung Wai segített az idõs szülõknek a szertartás megszervezésében, mivel a szokásos segítséget nem vették igénybe. Ying koporsóját Yuen Shiu Hung, Chin Yuet Sun, Ng Ming Hoi, Lam King Chu, Chan Wui Ngai, Chung Fat, Sammo Hung Kam Bo, Chan Wing Hong, Chin Kar Lok és Wu Ma vitte. Mindannyian gyerekkori barátai, illetve munkatársai voltak éveken keresztül.
A temetés után földi maradványait elhamvasztották és az urnát Amerikában temették el. Sírja felett az idézet Chua Lam-é:
"Egy mosoly visszatér a nyugatra"
Ha valaki ilyen váratlanul és ilyen fiatalon hal meg, az idõ egy pillanatra megáll, mindenki számot vet az életével fogadalmakat tesz, majd minden visszatér a rendes kerékvágásba. Így állt helyre a rend Ying halála után is.
Az ATV társaság is elbúcsúzott Lam Ching Ying-tõl. Meghívták barátait, munkatársait, beszélgessenek életérõl, karrierjérõl. Mang Hoi, Ching Tung és Wan Tin Chiu az ATV képviseletében kazettára vette a ceremóniát és átadta Lam fiának.
Végül nem készült el a Vampire Expert III. "My Date With The Vampire" ("Egy vámpírral randevúzom") a címe annak a sorozatnak, mely helyette készült. Ezt Lam-nak dedikálták. A film fõhõse Mao Xiao leszármazottja, akit Ying alakított a Vampire Expert I-ben.
A Hong Kong Legends évrõl évre megjelentet klasszikus kung fu filmeket, köztük Ying-ét is. 2006 õszén kettõt is, a Hapkido-t és a Heroes Shed No Tears-t. Figyelemmel kell kísérni õket.
Kínai vámpír õrjít meg az állandó ugrálásával? Ne hívd többé Lam Mestert, nem elérhetõ.
Más feladatkört kapott.
Mint mindig, bölcsebb, tapasztaltabb nálunk, mert már ismeri az Örök Igazságot, a Lét titkát. Remélem, boldog és megtalálta lelki békéjét. Kívánom, hogy mosolyogjon többet, hiszen olyan jól állt neki. Bízom benne, hogy mindenkivel találkozott, akit hiányolt, hogy mindent megtudott, amire valaha is kíváncsi volt, hogy olyan új barátokra lelt, akikben megbízik, akiknek fel meri tárni gondolatait. Remélem, soha nem hiányol semmit, soha nem szomorú, itt a földön bõven volt ebben része. Azt kívánom, legyen olyan boldog, amilyen csak tud, amilyen soha életében nem volt!
És végül, szeretném, ha tudná, hogy megváltoztatta az életemet. Tanít engem és ezért hálás vagyok. Remélem tudja, hogy hiányzik nekem, hogy tisztelem, de legfõképpen azt, hogy szeretem és emlékezni fogok rá, amíg csak élek. Kívánom, hogy egy nap személyesen is elmondhassam neki, hogy a legjobb emberek egyike, akiket valaha is ismertem. Annak a néhánynak egyike, akik mindig az igazat mondják, megalkuvások nélkül.
Valóban nagy színész volt. Legszebb alakítása a saját halála. Méltósággal játszott, szívét-lelkét beleadta.
Mint mindig!!!